Szerző: Puska Tamás

Mit ér egy római-parti vendéglátóhely, ha nincs közvetlen kapcsolata a folyóval? A Két Rombusz jó példa a majdnem hibátlanra.

A budapesti Gdansk kicsit olyan, mint a lengyelországi kocsmalátogatások, belekóstoltam, tetszett, de mégis misztikum maradt a végén.

A szögesdróton túl Lenin, Sztálin, Fidel Castro, Mao Ce-tung és Karl Marx papírcsákóban vállvetve tolja a legnagyobb szovjet partihimnuszt.

Tudtad, hogy a 6:3 borozó Hidegkutié volt? Ezt kapta a kiváló teljesítménye után gebinbe.

A Beer Point Budapest egy 2 és 4 decikkel operáló sörcirkusz, épp csak nem vág fel vele látványosan.

Mintha az öreg mester lekapcsolta volna a 380-at az utolsó munkanapján, majd hetekkel később pár fiatal behozott volna pár sörcsapot és újraélesztette volna a helyet.

Létrehoztak egy olyan véletlenszerű vizuális vegyületet, amit szánt szándékkal kiművelt díszlettervező még az örök kocsmamezők végtelen lehetőségterepén sem valószínű, hogy valaha így kombinálna.

„Cseréld már ezt ki, mert szar. Üres.” Többek közt az ilyen pillanatokért imádok divatosnak egyáltalán nem mondható kocsmában ülni és figyelni.

Nagycsaládi nagymosás eklektikája ez a hely. Idegenforgalmi kincs. Teknőclétű tiszavirág. Bárkinek bármikor!

Az Alba Regia nem akar több lenni semmivel, mint egy hely, ahol kaja van, ahova bármikor betérhetsz, ha nincs kedved főzni, és még jó sör is jár mellé.