Látogatás2010. december 8. 17:10-18:40


Adatlap – Mátra borozó

Vélemény – Mátra borozó

apuska:

A Fő utcában álló Mátra borozó nevét megannyi írásos emlék őrzi. Az Itt ivott blog szerzője szerint ’a kocsma annyira retro, hogy szerepel a filmarchívum listájában, arra az esetre, ha egy filmjelenethez retro kocsmára van szükség’, ami azon információ birtokában, hogy a hely 1948 óta üzemel, és azt a mostani főnök anyja kezdte még el, elég hihetőnek hangzik.

A főnököt úgy hívják, Gábor, és a törzsvendégek nevén is nevezik. Kis köténykéjében méla egyhangúsággal tesz-vesz, hol a csapóajtón át megy le valamiért a pincébe, hol konyházik a hátsó részben (raktárban), hol a legnagyobb természetességgel beszélget a vendégeivel. A széles pálinkalapban gyönyörködtünk, üveges sört kérni nem volt merszünk, bort rendeltünk hát, a legjobból. Hamar kiderült, ilyet itt nem lehet, hiszen minden bor jó, csak azon múlik, kinek milyen az ízlése. Megállapodtunk egy valamire való sorrend mellett. A régi fagylaltozókhoz hasonló fémedényekből merte ki nekünk a deciket, amihez cirka 20 literes fémpalackokból adagolta volna a szódát, már ha kértünk volna mi is hozzá, mint a magukat szintén házigazdaként érző nagyrabecsült öregek.

A Mátra borozó, úgyis mint Mátra-vidéki boratórium és art galéria, a Víziváros központja is lehetne. A budai Kapucinus templommal szemben, 4 iskola közelében, egy felújított lakóépület aljában tényleg egy autóktól zsúfolt főúton helyezkedik el, a vendég mégis ritka kincs, ahogy arról már a műfajtárs Bástyában is panaszkodtak, pedig ott… pedig ott, és ezt a vendégek ecsetelték, előfordul, hogy kiszolgálják a 18 éven aluliakat is. Ide főleg az idősebb generáció jár, bár a hátsó részbe néha egyetemisták is betévednek, de bármilyen korban érünk tetten itt valakit, egytől egyig nyíltak és közvetlenek.

A Mátra-vidéki borokban erős boratórium függönnyel díszített bejárati ajtaja első látszatra könnyű kiszámíthatóságot rejt. A térelválasztó apácarács, a súlyos kövezet, a sötétbarna lambéria, a nehéz faasztalok (apró terítővel) és padok, a törzsvendégeknek kijáró könyöklő, a műanyag boroskannák, a sörösrekeszek, a kályha, a bojler, a ventilátor, a hűtőgépek, a mini hifi, a kávépárnával működő eszpresszógép, az arany és ezüst szőlőfürtök a műfenyő díszen, és a falon függő válogatott képek mind-mind a Szomszédok teleregény legbizzarabb képkockáit idézik. Csak tudnám, hogy a katódcsövest felváltó lapostévé hogy került ide, amelyiken a 12-es karikával ellátott Önök kérték osztotta fáradhatatlan nosztalgia bon-bonjait a közönségnek?

A méretes visszarántó rugóval felszerelt WC-ajtó redős ablakain át látni a fényt, mely jelzésérték, hogyha az foglalt, már ha a vékony gipszkarton falon át nem lehetne véletlenül hallani. Ergo itt hangoskodni nem ér, ahogy a WC-papírt meglovasítani sem, ennek szavatosságáról mondjuk egy lakat is gondoskodik. Más kérdés, hogy el sem akarom képzelni, hogy a Tuto biztonsági zár előtt kik jártak rá, bár amennyire egzotikus vendégek egy-egy fröccs erejéig betértek ide melegedni, egyúttal a mosdóba is néha, lenne egy-két gonosz tippem.

A már emlegetett hátsó traktus egy külön történet. A csak névlegesen nemdohányzó helyiség a néhai tantermeket idéző neonfény hiányában és a falitükör ellenére az előtérnél két árnyalattal sötétebb, a kiállított képek (több neves grafikus műve megtalálható itt, csak hogy legyen ún. kocsmakiállítása), ha lehet, még sűrűbben vannak adagolva, meghittebb az egész, bizalmasabb, szinte már vendéglő jellegű! És hoppá, nem is tévedtem nagyot. Mikor rákérdeztem, mit lehet itt enni, a már-már szokásos zsíroskenyér ajánlaton túli hurka-kolbász kombó nagy ívben tornázta föl a borozóról eddig alkotott ázsiót, hát hogy a francba nincs ez sehol öles betűkkel kiírva? Miért nincs a kirakatba ültetve egy ember és zabálja kétpofára a függöny mögött előkészített disznót?

Az előtérben tévézés közben piálhatsz és folyhatsz bele magasröptű eszmecserékbe, jóízűen falatozhatsz hátul, mindenkitől zavartalan kártyázhatsz a négyszemélyes kisszobában – nyitástól zárásig úgy el lehet itt ülni, hogy már azon se csodálkozom, ha a parázs otthon helyett sokan erre a fajta nyugalomra vágynak nyugdíjas éveikben.

Árak a látogatás idején – Mátra borozó

  • Csapolt sör (5 dl): –
  • Üveges sör (5 dl): Borsodi, 300 Ft
  • Bor (1 dl): Olaszrizling, 65 Ft
  • Rövid (5 cl): Unicum, 450 Ft
  • Üdítő (2 dl): Szénsavas üdítő, 100 Ft
  • Meleg ital: Kávé, 200 Ft
  • Harapnivaló: Hurka, 400 Ft

Értékelés – Mátra borozó

3,5 pont

Felderítjük a környék kocsmáit.

vendéglátóhely érdekesség