Látogatás2016. február 13. 22:30-03:20


Adatlap – Piros Pezsgő piano bár

Vélemény – Piros Pezsgő piano bár

apuska:

Bimbó út 3? Kultikus budai hely. Diamond Club néven egy rossz hírű, túlszámlázós night klubként kezdte, de van már vagy 7 éve annak, hogy Kis Pipacs Piano Bárként – az 1992-ben bezárt klasszikus Pipacs bár, majd a szomszéd utcában a Papillon Hotel aljában újjáéledt Pipacs bár kvázi utódjaként – új élet fogant Fűzy Gábor bárzongoristával a főszerepben. Mi több, a régi honlap tanúsága szerint havonta több alkalommal társkereső rendezvényeket tartottak!

Arról nem szól a fáma, hogy 2015-ben miért lett belőle Piros Pezsgő. Feltételezem, ez jobban jellemzi a zongorabár műfajt, és kevésbé jut róla eszébe a potenciális látogatóknak egy magyaros vendéglő.

Csodálkoznék, ha kalandos története során az éjszakai klub berendezése érdemben változott volna. Persze mondhatjuk, hogy a Piros Pezsgő bár a régi idők hangulatát idézi a múlt és jelenkor dallamaival, de a könnyűvérű lányok lenge ruhás alakításait ma is simán bele lehet képzelni – elég a WC-ben egy pillantást vetni a világító csapra és a piros topless neonreklámra -, épp csak a krómrúd hibádzik.

Asztalt foglalni érdemes – taxikkal érkező kalandorok hullnak el sorban -, különben a bejutás kétesélyes. A bejáratnál csöngetni kell, mire a háziúr ajtót nyit és az előszobába vezet, ott lesegíti a kabátokat, vállfára teszi, majd megmutatja hol a helyed.

A meghitt, hangulatos Piros Pezsgő piano bár foteljeiben cirka 60 fő fér el kényelmesen. A plafonba ültetett vörös ledcsíkok alatt a közeget és az árlapot látva ez inkább szól a budai úri rétegnek, néha napján a felső tízezernek, és egyszeri alkalmakra a magunkfajta nyárspolgárok is bepróbálhatják, lenyűgöző randevú helyszínnek például tökéletes. A meghitt éjszakai lokál se perc alatt képes átalakulni éneklős-táncolós mulatóvá, mindvégig éreztetve, hogy a hétköznapoknak helye ott van az ajtón kívül, és ami idebenn folyik, az piros betűs ünnep.

Ottjártunkkor Ásós Attila és Stayer Edgar ült hajnali kettőig a zongora mögött. Őket váltotta az Aranykéznek becézett legenda, akinek neve egybeforrt a Piros Pipacséval: Fűzy Gábor, manapság csak Gabi bácsi, aki 1971 és 1976 között alapozta meg hírnevét a kor hírhedt mulatójában, a Búsuló Juhászban.

No, de elég a bágyadt nosztalgiából, mikor a jelen épp ennyire izgalmas. ‘A tíz után az ember nem vágyódik víz után sláger dallamaira egy születésnapját ünneplő csillogó ruhás drága 60-as hölgy – tortáján egy diszkrét 30-as – lépett a zongora elé, mert a muzsikusok kiszóltak neki, hogy a művésznőt kérik oda. Erre valami rosszmájú férfi megjegyzése nem kihallatszott mögüle? ‘Ennyi erővel én is művésznő leszek, bazmeg.’ Itt nem sejtettük, hogy lesz még durvább…

Alapból hihetetlen arcok voltak körülöttünk. Aztán belépett az ajtón Rogán Antal és Rogán Cecília, erre sűrű elnézések közepette a szomszédos asztal mellől felállították néhány maffiózó külsejű arcot, így jutott nekik ülőhely, és az utánuk érkező teljes csapatnak.

Meg kell hagyni, illusztris társaság volt. A 2016-os Story-gála afterpartiját többen ad hoc idetervezték, szóval az esküvői szerepjátékban tetszelgő Rogán házaspárral együtt megjelent a Hajdú Péter – Sarka Kata kettős, Kulcsár Edina, és még néhány kevésbé ismert pénzember. Mi éreztük magunkat kellemetlenül.

Csodás pillanat volt, mikor Cecília asszony odaszólt egy az asztaltársasághoz csapódó férfinak, hogy ‘Bocsánat, ez a hely foglalt.’ Mire jött a frappáns válasz: ‘Én veletek vagyok!’ Aztán a szitu önfeledt kacagásba fulladt, mert tényleg csak annyi történt, hogy a sötétben nem ismerték fel egymást.

Mindeközben a születésnapját ünneplő hölgy érezte, hogy ez az este egyre kevésbé róla szól. Megjöttek a celebek, és nemhogy illedelmesen beülnének a sarokba és csendben innák a flancos pezsgőiket, a csajokban tombolt a mulatási, fixen beálltak a zongora elé, azt ott táncoltak és énekeltek. Így történhetett meg, hogy a saját ragyogását féltő ünnepelt odament Hajdú Péterhez pacsizni és jópofizni, mire a botrányos jövőt rettegő barátai már szóltak neki: ‘Ildikó, gyere haza!’

Legalább a zenészeknek volt humora. Saját eszköztárukkal és stílusukban egyaránt megszólaltatták zongorán a legújabb slágereket és a régi klasszikusokat, de mikor sorra olyanokat énekeltek, hogy ‘Majd ha nékem sok pénzem lesz’, ‘A Villa Negra nem apáca zárda‘, ‘A király én nem leszek, nem leszek‘, ‘Az alvilágnak nincs romantikája’, ‘Kell egy ház, az óceán partján’ ,’Kicsi vagyok, kicsi vagyok, ha megnövök, beléd rúgok‘, ‘Mindent megteszek, hogy én legyek az első‘ – attól lehetetlen volt elvonatkoztatni. Bár lehet, hogy ez az általános repertoár, de én képtelen voltam nem mögé látni a politikai sleppnek célzott iróniát.

A pultnál a sikerszériájukon túllendült 40-es plasztikcicák hozzánk hasonlóan távolról figyelték a máskor csak a bulvár médiából visszaköszönő eseményeket, talán csak más előjellel, kevésbé kritikusan, inkább irigykedve. A légkondicionálók halkan zümmögve próbálták hűteni a kedélyeket, forró volt a hangulat, a többszázezres ruhaköltemények uszályait a folyosókon közlekedő sűrű embermassza akaratlanul is letaposta, szürreális volt az egész. Hátha még a kint dohányzókat a fentebb lakók vízzel nyakon öntötték volna! Állítólag elő-előfordul nevelő célzattal, mikor nagyon hangoskodnak.

A fokozott izgalom és a drámai feszültség csúcspontja ezúttal más volt. A történetbe ezen a ponton tért vissza a becsületében megalázott kisember, a hölgy, akinek születésnapja volt, és keveredett pofonig és hajtépésig fajuló vitába, hogy Sarka Kata szépséges arca bánta. Mint egy vidéki lagziban! Vagy akár a Titanicon, mert a zene közben egy percre sem maradt abba, a muzsikusok játszottak szakadatlan.

Mi történne, ha addig tartana a buli, amíg a szórakozóhely neve fel nem tűnik egy dalban? Kevesebb ital fogyott volna, kisebb lett volna a számla, és korábban hazaértünk volna. Ám Szenes Iván és Dobos Attila Mary Zsuzsira szabott slágere hiába csendült fel többször – adu ász, kihagyhatatlan -, a világnak nem lett vége, a plafon nem szakadt le, szóval a Piros pezsgőt ízleljük még sokáig.

Piros pezsgő, rózsaszín mámor!
Én mégse tőle szédülök meg, csak magától:
Szeme színétől, szava dallamától,
Tekintetétől, minden mozdulatától.

Piros pezsgő, minden oly könnyű!
Magától elbúcsúzni lesz majd egyszer szörnyű.
De hagyjuk holnapra a holnap bánatát!
És ma táncoljuk át az éjszakát!

isti:

Ha szereted a kémregényeket, a hidegháború eleganciáját, akkor ez a te helyed. Titkok, ki nem mondott félelmek, önbecsapások. Bármit is érzel, a zongoraszó elnyomja, a piros falak megőrzik.

eszti:

Leírhatatlan. Ide el kell jönni, és meg kell tapasztalni. Remélem, hogy a zongoristák zárásig játszanak, és nem mennek haza a pumákkal.

gabi:

Ezt a helyet nappali fénynél nem akarod látni!

anyicska:

Titokzatos. Mint egy zártkörű klub. Ehhez mérten sötét. A múlt század elejét idézi, könnyed időutazás, amiben jó megmártózni. Más kérdés, hogy a celebek indokolatlan feltűnése ordas nagy pofont adott az illúziónak, ki tudtam volna hagyni, csak ugye ez nem kívánságműsor, ahol ők megjelennek, ott minden róluk szól.

Árak a látogatás idején – Piros Pezsgő piano bár

  • Csapolt sör (5 dl): 
  • Üveges sör (3,3 dl): Gösser, 890 Ft
  • Bor (1 dl): Laposa Illatos, 800 Ft
  • Rövid (4 cl): Unicum, 1400 Ft
  • Üdítő (2,5 dl): Rostos gyümölcslé, 690 Ft
  • Meleg ital: Capuccino, 540 Ft
  • Harapnivaló: 

Értékelés – Piros Pezsgő piano bár

4 pont

Felderítjük a környék kocsmáit.

vendéglátóhely érdekesség