Bestia

Látogatás: 2016. január 24. 14:10-16:45

Adatlap – Bestia

Telefon: +36 70 333 2163
Cím: 1051 Budapest, Szent István tér 9-11.
Facebook: https://www.facebook.com/bestiabudapest/
Instagram: https://www.instagram.com/BestiaBudapest/
Web: http://www.bestia.hu/
E-mail: hello@bestia.hu

Vélemény – Bestia

apuska:

Mire asszociálsz arról, hogy bestia? Egy vérmes fenevadra, amit hajt a ragadozó ösztön, és ki van éhezve a húsra? Egy gonosz és számító nőre, aki abban a pillanatban kicsontoz, amint elgyengülsz? Vagy egy szexi, kívánatos nő képe körvonalazódik ki előtted, akinek simán utánaszólnál, ha jó neveltetésed nem tartana vissza? A reggel túl messze van, addig elunom magam, kell egy kis őrület… – vagy mindjárt háromra? Vagy megjelenik a fejedben egy egész Sakáltanya?

A Szent István Bazilika tövében 2015. május 22-én repülőrajtot vett amerikai típusú kocsma története a hivatalos megnyitónál messzebbre nyúlik. És most nem az azt megelőző utcafesztiválra gondolok, amin a talp alá valót a Cseles Csávók rockabilly banda húzta, hanem arra a személyre, – vajon hányszor nevezték már bestiának -, aki ezt a hely egyik tulajdonosaként társaival összehozta.

Ő pedig Wossala Rozina. Neve sokak számára az RTL Klub Konyhafőnök főzőműsorának első szériájából lehet ismerős, mert versenyszelleme és profizmusa egész a döntőig segítette, ahol Kiss Kálmánnal szemben maradt alul a tízmillió forintos fődíjért. Hogy a főzés szeretete honnan jött, mikor édesanyja, Kánya Kata színésznő, édesapja, Wossala György szálloda tulajdonos és nemzetközi szinten jegyzett vitorlásversenyző? Tényleg ide vezethet, ha egy 14 éves gyermek kitalálja, hogy nagyon egészségesen akar élni, és onnantól magának főz?

Azóta sok év eltelt, volt ideje és lehetősége tanulni, a vendéglátás minden szegletét kipróbálta. Firenzében végzett gasztronómus iskolát, pultozott Mexikóban, foglalkozott tanácsadással és vendégkapcsolattal, dolgozott szakácsként, üzletvezetőként, a Werk Akadémián gasztro szakon vezetett osztályt, a Dining Guide és a Népszabadság Top100 étterem kiadványába írt étteremkritikusként, és olyan étterem-koncepciók megvalósításában vett részt, mint a Bacardi Original Bar, az Innio és a Tokiomár. Ma a Bestiára úgy tekint, mint egy kortárs gasztro kocsma, ami mindenkihez szól, sem az árak, sem az atmoszféra miatt nem érzi magát kényelmetlenül a vendég, és a tányérokról visszaköszön a finom, női kezek gondoskodó nyoma.

Mikor a tér túloldalán a Nullhetvenötben vendégeskedtünk, megfogadtam, kevésbé leszek elutasító az általam csak turista csapdáknak titulált vendéglátóhelyekkel szemben, melyek Budapest nevezetességeinek közvetlen szomszédságában működnek. Aztán mikor ünnepélyes keretek közt itt adta át tavaly a Magyar Sörgyártók Szövetsége a Kocsmablognak a médiadíjat, akkor azt is eldöntöttem, hogy a Bestiába egy értékelés erejéig visszajövök, mert annyi volt ott a finom étel-ital és részlet, hogy egy zajos bulinál több figyelmet érdemel.

Az egykori MKB bankfiók helyén egy gondosan megtervezett, a mostanában divatos indusztriális szórakozóhelyek hangulatát idéző enteriőr a hatalmas ablakokon át már az utcáról látszik. Csalogatnak a mesterséges fények, a profi technológiát felvonultató látványkonyha, amerikai az érzés, és ha amerikai lenne a magyar életszínvonal, akkor a munka utáni bár fogalmát is tudnám értelmezni.

A csapról kapható 12 kézműves sörből napi szinten szívesen szemezgetnék. Bár a 2 és 4 decis egységek inkább valók kóstolgatásra (beer fly 4×2 dl), vagy a sör-gasztro trend mentén a füstös, szaftos, omlós, fűszeres ételeik mellé, ám felszolgálói oldalról a hozzáértés egy leheletnyit még hiányos, a sörökről alig-alig tudtak mesélni, arról meg végképp nem volt fogalmuk, hogy mely típusok valók harmóniában bizonyos kaják mellé. Pedig pont ez lenne az értelme, tökéletesen párosítani! A választék eleve nem túl széles, de a hozzáértők szerint is annál minőségibb (burger beszámoló, desszert értékelő), szóval az asztalokra kirakott natúr barna étlapra is oda lehetne az amúgy igen hasznos rotisseire és josper képi magyarázat mellé segítségképp írni, és az is plusz pont lenne, ha mernének ajánlani valamit, beleértve az ebéd menüt, így kicsit kevesebbet kellett volna költenünk eggyel több fogásért.

A körbejárható pult, a bárszékek hosszú sora, és fölötte a fémhálón áttetsző téglatestből diszkrét fényt adó lámpák uralják középen a teret. Kettő-, négy- és sokszemélyes asztalok veszik közel és távol körbe; kerek, négyzet, téglalap és hatszög alakúak, a pepita kő- és súlyos hajópadlón szellősen kiosztott berendezés mégis harmonikus és rendezett. A kilátás a bazilikára elég jó díszlet. Ahol ez véget ér, ott kis csalással természetes fényhatást keltenek, épp csak egy csillogó színpadi függöny mintha még lenne előtte. A mosdót rejtő pince felé vezető úton, de még a földszinten, egy világhírű street art művész, Alexis Diaz festette fel a hátsó falra legismertebb grafikáját, a nyolcormányú octo-elefántot, s grátisz az egyik oszlopra egy hegyes boton tekergő kígyót, bár ez nem patika, a pohár itt is jobban adta volna.

Ha lejjebb megyünk egy szintet, ott is van még csoda. Egyrészről az egyik ajtó ablakán belesve rozsdamentes acél környezetben látszanak a söröshordók, amik kiszolgálják a fenti csapokat, másrészről a mosdók előterében fel van festve egy óriási angyalszárny, ami elé állni, és pózolni – ellenőrizd csak az Instagramon -, tipikus. De a menőségnek itt még nincs vége. Mert a Bestia annyira a sörös imázsra épít, hogy a mosdók és piszoárok is söröshordókból lettek a vécében lángvágóval kiszabva, és csak reméled, hogy te vagy a körforgás utolsó állomása.

További erőssége a Bestiának az élőzene. Még vasárnap délután is volt szerencsénk belefutni egy kétszemélyes akusztikus történetbe, de esténként már a bulisabb rockabilly, blues, rhythm & blues vonal az erős, ami könnyen asztalon táncolásba torkollhat.

Hogy mennyire vagány a Bestia, arra még egy-két példa: protein shake-t és koktélokat is árulnak, és egy alkalommal láttam nyáron, hogy Dzsudzsák Balázs is itt ebédelt. De hogy az eleve vastagon fogó számlához – bár fel van tüntetve – alaphangon hozzácsapnak 12% szervízdíjat, ezt a hozzáadott érték ellenére se szeretem, mert hadd döntsem már el én, hogy pár kellemes óra – jó esetben – mennyi borravalót ér meg nekem.

anyicska:

Ronda egy épület, de a belső kialakításba láthatóan sok pénzt és energiát fektettek. Menő a dizájn, bár nekem kissé sznob és valahogy hideg – a szó valós és átvitt értelmében. Pedig a bútor nagyon tetszett, természetes és különleges, a kilátás meg egyenesen parádés. Az árak belvárosiak, viszont az étel-ital is minőségi, a kolbásztól a hamburgerig minden falat ízlett. Csak a neve gonosz. Ha ki lenne írva (én az étlapon láttam először), be se tenném a lábam, megijesztene. Mintha a pasiknak lenne egy kijelölt vadászterep, ahol a számító vadak azt fürkészik, kinek a csapdájába lépjenek bele.

Nyáron a térre kipakolt teraszon ücsörögve, előttem egy jó hideg búzasörrel, mondjuk biztos jobban tetszene.