Vajon hány bőrt lehet még lehúzni a bulinegyedről? Illetve rá. A Kazinczy a kerthelyiségek utcája, a Dob mondjuk az underground kultúra kedvenc kocsmáit sorolja, a Királyon megkapod a kommerszet, a Gozsduban a Gozsdut, a Zsinagógával szemben a klasszikusat, közben pizzaszelet, gyros, de ha komolyabb kajára vágysz, az sem gond.

Jó helyen

És akkor most itt van az újabb keret: megnyitott a BrewDog Budapest az egykori Anker helyén, amolyan képletesen lezárva az utolsó nyitott sarkát a negyednek, és amit a Csakajósör – Hopaholic – First BBQ hármassal együtt simán nevezhetünk mondjuk Kisüzemi Sörnégyszögnek. A kézművesek (kraftok, kisüzemek, mindegy) végleg megérkeztek a környékre, jöhet tehát a következő szint, a hova pozicionáljuk magunkat?

Mert ugye rá lehet menni az átmenőre, a turista úgyis mindent megiszik, azoknak semmi se drága. Aztán ott vannak a harmincas-negyvenes irodisták, akik már megengedhetik maguknak, viszont akiknek már zsenánt a haverokkal nem valami jó helyen összefutni (szevasz, Dezső!). A sörgeekeket most hagyjuk, ők úgy pörgetik az Untappdet, mint fiatal tinilányok a Snapchatet, számukra a BrewDog akkor lesz majd érdekes, ha valami tényleg izgalmasat vernek csapra.

Megéri?

És ezzel el is érkeztünk a nyitás talán legnagyobb vitát kiváltó kérdéshez: az árazáshoz. A BrewDog Budapest a környék sörgeek helyeinél valóban valamivel drágább, nemzetközi összevetésben pedig nagyjából hozza a kinti üzemegységek árszintjét, sőt, talán egy kicsivel még olcsóbb is. (Összevetésképp: Firenzében 5-6 euró a 2/3 pint, vagyis a 3,15 deci sör.)

Az első rohamok valószínűleg a névnek szólnak majd, a BrewDog azért mégis a BrewDog, a saját hely pedig azt is jelenti, hogy a szortimentre se lehet panasz, végre nem úgy szaladgálunk szájról-szájra terjedő hírek alapján egy-egy érdekesebb darab után, mint szüleink az áruhiányos szocializmusban bőrös virsliért.

Hallottad? Még a régi Elvis van csapon, állítólag már csak fél hordó, sietni kéne.

BrewDog hatás

Az első rohamok utáni BrewDog Budapest lesz az igazi szintmérője a Nagy Magyar Sörforradalomnak. Kialakulhat valódi és aktív törzsközönsége egy márkának? A saját brandelt helyek (például a BrewDogtól két sarokra, a Léhűtőből lett Horizont) mit tudnak kihozni magukból a bulinegyedben? Csak lefolyatják jó áron a hordóikat a turisták feneketlen torkán, vagy sikerül valamiféle márkaépítés? A BrewDognak utóbbira aligha lesz szüksége, viszont katalizátora lehet a folyamatnak.

Nagyjából hasonló a várakozás, mint volt a Soproni IPA megjelenése idején, hogy hátha itt a Nagy Edukációs Sörital, amit megkóstolva, a magyarok végre kilépnek a világos-barna X, és a cseh-német-magyar (szigorúan Dreher/Soproni) Y tengelyek alkotta koordináta-rendszerből, kicsit felcsapják az internetet, vagy kipróbálnak új helyeket, és ha nem is szippantódnak be mindannyian a Sörforradalom sáncai mögé, legalább alkalmi fogyasztóként feltűnnek mondjuk a kapudrog Rizmajerben, vagy megveszik az első üveg Fóti Pilsüket.

A BrewDog Budapest megnyitása tehát azon túl, hogy valamiféle szimbolikus elismerése a magyar kocsma- és sörkultúrának, egyben komoly lehetőség is a hazai kisüzemeknek, hogy felkerüljenek a fogyasztók mentális térképére, hogy maguk is szélesebb körben ismert márkává váljanak.

Azonban ha mindezen reményeket lehántolom, akkor a BrewDog Budapest nem sokkal lett több, mint egy, a csapon lévő sörök minőségéhez és a környék fekvéséhez képest precízen bepozicionált újabb tucathely. Tisztes iparosmunka egy erős branddel a háta mögött, és semmi több.

Megjegyzem, pont erre volt szüksége a városnak. Semmi csilivili, semmi kényszerből kiszenvedett és kötelezően gagyi ötlet, hogy miben legyünk mások, mint a többiek, hanem maga az egyszerű üzenet: BrewDog, csókolom, elég ennyit mondanunk.

Jelen cikk szerzője Gazsó István blogger, a Csakblog szerzője


Felderítjük a környék kocsmáit.

vendéglátóhely érdekesség