*BEZÁRT

Látogatás2011. szeptember 14. 18:00-22:10


Adatlap – Corvintető

Vélemény – Corvintető

apuska:

A Corvintető mindenkinek megvan? Underground a város felett. A könnyebb beazonosíthatóság végett, ott a bejárata a lángosos mellett. A Blahán. Bár a Kocsmablog szórásból ennek felmérése ezidáig kimaradt, mi is járunk ide, ismerjük, kedveljük, hisz a budapesti bulihelyszínek közt egyszerűen alap. De koraesti sörözésekre vajon mennyire alkalmas?

1926-os nyitásakor az egyenesen modernnek számító, faragott szobrokkal és oszlopokkal tarkított szecessziós stílusú Centrum Corvin áruház fénye mára kissé megkopott. A világháborús károkat ugyan még helyreállították, de mikor az épület 1956-ban újból megsérült, a rekonstrukció helyett 1966-ban rátették ezt az ún. Lux-flex féle alumínium-burkolatot, melynek eltávolítását már 10 éve is tervezték, ám ahogy ez felénk lenni szokott, a befektetők hiányában ennyiben maradt.

2007. május 30-án az áruház 4. emeletén megnyitott a Corvintető. Egykoron az áruház óvódás korú gyermekeinek helyt adó szintre a Somogyi Béla utcai oldallépcsőházon át, vagy egy kapualjnyival odébb a teherliftet igénybe és az azt kezelő liftes fiú segítségét igénybe véve lehet mai napig feljutni, illetve tavasztól őszig a fölötte lévő óriási tetőteraszra, mely első ránézésre akár egy 600 négyzetméteres betonlavór, de még így is képes arra, hogy kiemeljen a zajos belvárosból.

A mai Budapest underground klubéletét meghatározó kulturális helyszínének megálmodói – a néhai Sark (ma Mania Music) és Szóda tulajdonosi köre – példamutatót alkottak a tekintetben, hogy a lepusztult üzletközpontok a megfelelő átalakítások nyomán alkalmasak lehetnek romkocsmák, koncertek és bulik befogadására, amit azóta a DPU Cha-cha-cha és a tragikus sorsú West-Balkán (alatta a WB presszó) is részint igazolt. A graffitikkel és matricákkal sűrűn borított lépcsőház korlátja normál esetben tele van aggatva kikötött bringákkal, a negyedik emelet kissé ipari jellegű és néhol labirintusra emlékeztető, a plafonon néha térképpel felkent folyosóit ellensúlyozandó a fősodor ajtói mögött van egy vörös fényekbe burkolódzó lokál, vagy ha úgy tetszik klub-, tánc- és koncertterem, mely leginkább a válogatott elektronikus zenei kínálatáról híres. Külön jó hír, hogy Ági mama érdekeltségeit idén pöpecül kibővítették és felújították, melynek köszönhetően megannyi minta alapján festhetik az óriástükör előtt a nők finom ajkaikat, míg a férfiak egy este több pinával találkozhatnak a mosdóban, mint az élethosszra kiosztott átlag.

De mi az a butik itt a szomszédban? Nem, az nem a Skála egy kilógó nyúlványa. Corvintetős pólók és ajándéktárgyak, turkálós göncök, és hazai divattervezők munkái keresik neonlámpáktól megvilágítva a megkopott kövezeten új gazdáikat. Aztán a ’you are here’ falfeliraton és az Ördögi pálinkásficakon is túl, angyalok ártatlan tekintetétől övezve a vaslépcső tetején ott az igaz Covintető, aminél nincs feljebb, ahonnan egyedülálló kilátás nyílik a környező neonreklámokra és háztetőkre, a New York palota felújított tornyára, távolban a Szabadság szoborra, s legfőképpen az égre – napszaktól függően a lemenő napra, csillagokra, vagy a hajnali ötös záráskor a kikeletre.

A város legforgalmasabb pontján, üzletektől és lakóktól sem zavartatva, pazar körülményeket teremtve kocsmát nyitni nem adatik meg mindenkinek. Ha elővenném félévtizedes szende szűz vendégszemléletem, akkor a Corvintető még most is lenyűgözne, mert tipikusan olyan hely, ahova kötelező elhozni külföldi barátainkat, remélve, hogy nekik kevésbé fájnak a magasban a magas árak (egy alumínium reklámkockára festve), hogy a csapolt sör mellé a grillbárból magyar kolbászt is vételeznek, s azt leöblítik magyar pálinkával.

A földfelszínhez képest ezúttal hatványozott erősségű volt a tetőteraszon a szél. Gondos kezek, melyekkel nemrég még a rendelésünk hozták az asztalhoz ki, a napernyőket behúzták, míg a növényeket hagyták, hisz a hatalmas plasztikcserepekbe azokat már régen leföldelték. A kerti székek egy része a romkocsma stílusba passzoló régi ócskaság, amiért akkor se lenne kár, ha a közelgő vihar a szomszéd kémény tövéig repítené. De a másik partszélen némi modernizáció már felütötte a nyomát. 8-10 személyes keskeny asztalok köré pont olyan magas padokat telepítettek, melyről a perem fölött már épp ellátni, s még a nagy emberek is úgy érezhetik a lábaikat lógatva, mint egy léha liliputi.

Ergo van új a Corvintetőn és van új a Corvintető alatt! Tavaly ilyenkor, ha a teherlifttel jött-ment az ember, akkor a liftes fiú, akár egy vámmentes boltban, a fenti kínálatnál olcsóbb töménnyel és sörrel kínálta egy ládából az utazóközönséget, mely csodás népszokás sajnos mára megszűnt. Azóta a lift tövében 2010. decemberében a semmiből kinőtt a Corvintető érdekeltségébe tartozó Legalja presszó, melynek nyitóbuliján 150 korsó sört osztottak ki ingyen, mondván, az volt Budapest 150. megnyitója abban az évben, s hogy inkább ide járjanak le az indokolatlanul csíkos folyosón és az UV-fényekkel megvilágított sötétszobánn át a spórolni akaró fiatalok buli után és közben.

kalimpa:

Vegyes érzelmekkel teli gondolataim vannak a Corvintetővel kapcsolatban…

Az elején, mikor nyitott, akkor még a kuriózum érzés és a magaslati levegő meg tudta szédíteni az embert, de mostanára ez már olyannyira a múlt, hogy kb. már visszaemlékezni is nehéz rá. A tetőn lévő terasz résszel konkrétan soha nem volt különösebb bajom, míg a lenti-benti tánc és bár résszel annál több. Vagyis inkább egyfajta keserédes öregség érzet inkább ez s nem is negatívum. Bulizni igazán jót nem tudtam egyszer sem, biztos bennem a hiba, vagy éppen szar bulit csíptem el, de emlékeim zegzugos hálójában kutatva nehéz találni olyat, hogy milyen baszottul jó buli volt a “tetőn”, vagy csak nem emlékszem rá. De ez mindegy, a lényeg, hogy az évek során így is kult-hellyé minősült és sokak kedvence.

Régen lift /is/, most már csak lépcső vezet fel a tetőre közvetlen a lángosos melletti bejárattól, s a nem mindig mosolygós biztonsági őrök bűvöletétől. A régi design ennél a mostaninál komorabb és sötétebb volt, a mai egész profi és vicces is egyben. Érdekes a wc festése, illetve ráfért a helyre a wc-s néni is, mert régen folyt ott minden a maga útján gátlástalanul.

Amúgy nem rossz, de nekem soha nem volt kedvencem… A tető mondjuk alkalmas jó idő esetén pár sör elfogyasztására.

bal:

Corvintető. A budapesti éjszaka egyik legendás helye. Bár lehet, hogy már csak volt. Pár éve járok már oda, főleg szerdánként Rewindra (ami szintén lassan kezdi kinőni magát és unalmassá változni). A legutóbbi átépítés szerintem jót tett a helynek, hogy nem kell a folyosón a mosdókhoz sorban állni, bár a férfi vécében a falra írt 150 pina felirat először heves röhögőgörcsöt váltott ki belőlem. Az árak kicsit borsosak nekem, a közönség pedig annyira változó, mint szerintem kevés helyen. Vannak olyan bulik, amikor tele van a hely nagyon-nagyon fiatalokkal, van olyan, hogy harmincasok szédelegnek, és van, hogy üres az egész hajnal 1-kor, mikor megérkezik az ember. Mindenesetre engem jó élmények kötnek oda, úgyhogy javaslom mindenkinek a látogatást, aki még nem volt fenn.

Árak a látogatás idején – Corvintető

  • Csapolt sör (5 dl): Soproni, 450 Ft
  • Üveges sör (3,33 dl): Gösser Ice, 650 Ft
  • Bor (1 dl): Asztali borok, 200 Ft
  • Rövid (4 cl): Unicum, 750 Ft
  • Üdítő (2 dl): Gépi szénsavas üdítő, … Ft
  • Meleg ital: Capuccino, 400 Ft
  • Harapnivaló: –

Értékelés – Corvintető

3,5 pont