Adunk a kocsmáknak egy pofont!
10 állandó kérdés, 10 válasz.
Ismert arcok nyilatkoznak.
Hajós András sok helyütt feltűnik még ma is. Bár egykori zenekarával az Emil Rulezzel koncerteket már nem vállal, a tévében gyakran szerepel, céges rendezvényeken szívesen játssza el a házigazda szerepét, de a stand-up comedy műfaja sem áll távol tőle. Aztán van úgy, hogy reklámot forgat, legutóbb pl. söröset, vicceset. Ennek kapcsán kérdeztük meg italozási szokásairól, élményeiről.
| Név: Hajós András Születésnap: 1969. május. 3. Foglalkozás: műsorvezető, énekes, humorista Mottó: Úgy berúgni, hogy körülötted a társadalom józan, az egy visszatartó erő. |
Mikor és hol rúgtál be először?
14 évesen a gimnáziumi gólyatáborban Gábor barátommal életünkben először elhatároztuk, hogy sört fogunk inni. Ketten megittunk egy üveggel, és miután nem tudtuk, mi az hogy berúgás, a hazafelé úton meggyőztük egymást, hogy valószínűleg már részegek vagyunk.
Milyen gyakran jártál illetve jársz kocsmába?
17-18 éves koromban bolondultam meg, és akkor pénteken meg szombaton jártunk kocsmázni. A 80-as években hétköznap fel sem merült, hogy elmenjek, nem volt pénzünk, és a kocsmakultúra sem volt ilyen, nem volt ennyi lehetőség. Aztán huszonéves koromban kezdtünk komolyabban kocsmázni, de akkor ugye még állat módjára ittunk, ezért azt sem lehetett sokat csinálni. Egyedül és napközben sose ittam. Csak társaságban, bulik alkalmával, de azok is ilyen falkahergelések voltak. Mert ki akar délelőtt 11-kor részeg lenni? Az nem jó. Könyörgöm, az nem jó!
Mi a fő szempont, mikor szórakozóhelyet választasz egy barátaiddal való találkozáshoz?
Egyre kevésbé szeretek szórakozóhelyre menni. 5-6 éve döntöttem úgy, hogy nem érdekel, és nem küzdök tovább ellene. A nagyon sok ember borzasztóan zavar, a zene hogy szól, nagyon zavar, ráadásul amit én szeretek zenét, ezeken a helyeken nincs. Tehát mindaz, amiért 18 évesen odajártam, mind amiatt most nem megyek oda. Nem tudsz olyan szórakozóhelyet mondani, olyan akciót, olyan kulturális eseményt, olyan ingyen sört, olyan exkluzív termet, bármit, amiért én bárhova elmennék szívesen.
Melyik a kedvenc kocsmád / szórakozóhelyed és miért?
Egyet azért szeretnék megemlíteni, amit aki ismer, pontosan tudja, hogy miért, a Fellini a Római parton, ami számomra még úgy elviselhető. Nagyon jó a lokáció, a Duna, kellemes, nyugodt, én már a chill out zónában vagyok.
Milyen alkoholos italokat fogyasztasz?
Sört szoktam inni, ritkábban fröccsöt, és a töményes korszakom teljesen lezárult. A pálinkát kifejezetten nem szeretem, soha nem is szerettem, konyakos voltam egy időben, unikumos is voltam, de nagyon hamar rájöttünk, hogy az Unicumból sokat inni öngyilkosság.
Milyen tapasztalataid vannak más országok kocsmáiról?
14-15 évesen jártam először Angliában, és ott láttam, hogy az angol pub mennyire nem csak az italról szól. Inkább a társadalmi együttlétről, a beszélgetésről, és ezzel párhuzamosan jobbak voltak a sörök. Megdöbbentem. Jártam aztán még sok helyen. Amerikában prüdériával találkoztam. De igazi amerikai bárban csak egyszer voltam, Atlantában, egy olyan környéken, ahova előre megmondták, hogy ne menjünk be, a taxis nem akart a közelébe menni, így kirakott a sarkon – persze, hogy odavezetett az első utunk. Eleve kicsit kapatosan érkeztünk a Havana Club elnevezésű helyre, ahol számos érdekes és elmesélhetetlen eset következtében nem annyira azzal foglalkoztunk, hogy mit igyunk, hanem hogy miként lehet óvatosan távozni, minél hamarabb, élve.
Hogy reagálsz, ha felismernek egy nyilvános helyen?
Zavaró. Bár tudja az ember, hogy a munkájának ez egy pozitív eredménye, mert ismert vagyok, mert amit csinálok, az sokfelé eljut. A legtöbb esetben ezek szeretet megnyilvánulások, de a szeretet ugyanolyan zavaró, mint a kötekedés, mert ha megyek az utcán, akkor én apuka vagyok, ügyintéző vagyok, vásárló ember vagyok, máshol jár az agyam. Ám soha nem engedtem meg magamnak azt a tiszteletlenséget, hogy ha valaki hozzám szól, akkor ignorálom. Úgy érzem, valahol nekem kötelességem legalább egy „jó napot”-ra, egy „igen, értem”-re, egy „köszönöm”-re megállni, ami azt jelenti, megállok, kizökkenek, és ez a kizökkenés önmagában megerőszakolása a nyugalmamnak, amit igyekszem alázattal viselni. Ezért is jó nekem a bicikli, mert azzal elsuhanok, nem kell meghallanom, ha mondanak valamit.
Tudod-e, hol a határ?
Most már tudom. Annyiszor léptem túl, és annyiszor húztak vissza a határon innen a lábamnál fogva, hogy kénytelen voltam megtanulni.
Volt-e bármi, amit megbántál, és az alkoholra fogtad?
Konkrétan tudom a napot. Akkor hagytam abba az esztelenül ivást, mikor először észrevettem magamon, hogy agresszív lettem. Soha, de soha, még a bulis és őrjöngős években sem voltam kötekedő, gyűlölöm azokat az embereket, akik az alkoholtól agresszívak lesznek, engem békésnek és pacifistának neveltek. Akinek a lelkében szeretet, békesség és jóság van, hülyeségeket beszél, hülyéskedik, felbotlik a saját lábában, vihog, ez a része jó. Az agresszivitás nem. Majdnem megvertem valakit. Ráadásul utólag mondták, nekem akkor fel sem tűnt, hogy viselkedtem. Megijedtem, megundorodtam magamtól, hogy ennyi feszültség van bennem, és hogy valami itt nem stimmel, ha ez jön ki, szóval elkezdtem az alkoholt egy veszélyesebb dolognak látni, és visszább vettem.
Mi a trükköd másnaposság ellen?
Fiatalon sokkal kevésbé másnapos az ember. Én mindig azt mondtam, hogy természetellenes dolog ennyi alkoholt meginni, akkor természetellenes dolog utána 4 órát aludni és megpróbálni dolgozni vagy egyetemre menni. Ha valaki éjszaka legény, akkor nappal is merjen elkésni! Én mindig kivettem magamnak ilyenkor 12 órát, és hülyére aludtam magam. Nekem mindig az alvás működött.
Adatlap – Hajós András
Szabadon kitölthető szövegdoboz
Az erőszak egy olyan méreg, ami nem csak az elszenvedőjét teszi tönkre. Az erőszak kétoldalú méreg, az is mocskos lesz, aki erőszakos.
Felderítjük a környék kocsmáit.
