Illúzió sörbár

Látogatás: 2011. február 12. 20:50-0:35

Adatlap – Illúzió sörbár

Telefon: +36 1 455 8946
Cím: 1012 Budapest, Attila út 75.
Facebook: –
Instagram: –
Web: –
E-mail: –

Vélemény – Illúzió sörbár

apuska:

A Lánchíd alagútjához vezető út és az Attila utca sarkán van egy non-stop hentes, ahová muszáj volt beugranunk csupán a zsömlébe karikázott sült kolbász ízének Prágát idéző illúziója végett… Onnan már csak pár méter. Az igazi. A hamisítatlan. A majdnem tökéletes. Az az Illúzió sörbár, ami ritkán csal meg!
Az Illúzió söröző, úgyis mint Illuzió drink bár – szigoróan rövid U-val – kopott házfala és a felhizlalt Julius Meinl néger babás logó előtt szólalkoztunk össze ugyanazon vendégségbe sereglőkkel. Kaiser sörlámpák alatt, Zlaty Bazant, Steffl és Topvar sörtáblák mellett, a benti Borsodi sörcsapra rálátva hamiskásnak tűnt a tény, hogy sörből itt nem lesz más, csak Staropramen. És mi mégis bementünk. Elszánt kocsmafiak, mindennek ellenére!
Az elszánt kocsmafiak ezúttal ünnepeltek. Egy olyan lányt, aki képes annyit inni, ami teljesítménnyel felmérő csapatunkba bármikor felvételt nyerne, és képes annyi bringás arcot és mutatós barátnőt egy kocsmatető alá vinni, amivel a közönségről alkotott képünk ‘reális plusz’ irányba ferdítette.
Megvan ez a hely már vagy 20 éve. 1987 óta, hogy pontos legyek. De hogy kié, mié, miért, a pultban álló hölgytől ezúttal nem tudtunk meg; na ja, tipikus budai titkolózás, az itallapot is úgy kellett kikérni, mintha az a kettős könyvelés része lenne. És benne? A nem létező weblap címe mellett márkázatlan sör és bor tételek.
Hogy miért ide gyűltünk? Mert a budai úri társaságnak ez van közel, ehhez volt kedve. Annak ellenére csípik a helyet, hogy csak éjfélig lehet kulturáltan szórakozni, és hogy a végén a pszichológiai hadviselés több elemét együttesen alkalmazva terelik a belváros felé a népet.
Az Illúzió sörbár szerkezetét tekintve rendkívül tagolt. Az apácarácsokkal sűrűn szegélyezett fogadóteremben van egy bunkernek álcázott pult, csak bárszéki magasságból felérhető csempézett asztalok, végében ajtónyitásig diszkrét égkék mosdó, oldalában egy más világba vezető ajtókeret. Amott más a padló, más a szék és az asztal, mások a polcok, más a csillár és más a tárgyilagos illusztráció: vekker, korsó, szódásszifon, csatos üveg; mely egy helyiséggel odébb még tovább finomul. Ott a laminált járólapnak hála többé nem a konyhába, hanem egy nappaliba képzelhetjük magunk, ahol filmvetítő, szalagos magnó, kályhán melegíthető vasaló, tükör, kancsó, hőmérő, telefon adja az ívet az üvegvitrin mögött gyűjtött díszporcelán mütyüröknek. (A bojler, gázóra, a kifuserált kazettás magnó, amin az MR2 csak nagy duzzogva szól, a levetett sörcsap, a használaton kívüli zsiráfok, fatálon a mustár és a ketchup abszurd intermezzo.) És hát a vég. Játék. A beszélgetős szekciótól abszolút elkülönítve darts pálya és két asztalnyi csocsó, amit a vörös téglafal csak azért határol, hogy ne tovább!

kalimpa:

Na, a B° és a Pista néni után hipp-hopp meg is érkeztünk a végső kocsmába. Mondhatnám, csúcsra törtünk, mikor beléptünk az Illúzió ajtaján. Első látásra pofán csapott egy baszott nagy bárpult, benne a szimpatikus csapos hölggyel.
Nagy örömködésünknek helyet adó Illúzió sörbár nem túl fantáziadús, ámbár csacskamacska szülinapos dsila-mucika drágánkat jól megleptük ajándékokkal, bónusz piákkal és jó kedvünkkel.
Ez kérem egy régi kocsma, de legalább tiszta, nincs telebaszva semmi felesleges bájjal és kiegészítővel, nem akar hasonlítani semmire, sem űrbázisra, sem romkocsmára, de még csak egy spájzra sem, ez egy ivó, ennyi, se több, se kevesebb.
Fa asztalok, fa székek, fatális, WC, csocsóasztal, darts, bárszék, magnó az átjáróban és ennyi. Semmi flinc-flanc, talán még azt is megkockáztatom, hogy az egyszerűségi verseny biztos díjazottja lenne bármikor-bárhol.
A kiszolgálás viszont felettébb kedves és figyelmes, példának okáért, mikor sorjában nyelte be a pénzt és egyben be is szart az egyik csocsóasztal, amin nagyon kellemeseket játszottunk volna, akkor jött a hölgy és odaadta a kulcsot, hogy nyugodtan játszódjunk. Piros pont. Köszönjük, így utólag is!
Ja, viszont amit még kihagytam a felsorolásból, azok a NIPPEK. Egyszerűbben szólva: porcelán-mázolt-randa szobrocskák egy csodaszép vitrinben díszelegve az átjáró kellős közepén, közel ahhoz, ahol a technika, a kétkazettás rádiós magnó foglalta még a helyet.
Szóval a lényeg, hogy jót iszogattunk és mulatoztunk díszes társasággal és a gyönyörű születésnaposunkkal. Szerethető Illúzió, mi csukott szemmel, bilibe lógó lábbal, még szebben érhetne véget.