Látogatás2010. május 5. 17:35-20:10.


Adatlap – Jolly Pub

Vélemény – Jolly Pub

apuska:

Maradjunk annyiban, a Jolly Pub elnevezés kissé felvágós. Ez sose volt pub. De még a presszó is túlzónak tűnik, ez egy ízig-vérig pesti borozó, ahova a Boráros tér minden szemetét befújja a szél.

A tiszta szemű főnök nyakában vastag aranylánc, lényegre törő a kiszolgálás, minimális a választék. Csapolt sörük öt éve nincs. A legolcsóbb üveges egy Königsburg Helles Bier nevezetű, melyhez legfőbb ismérvként annyit még kaptam, 4,2%-os. Köszöntem, egy bárszékre leültem egy kétpolcos kerek asztalka mellé.

A főnök segítője egy sánta pultosnő. Odalépett hozzám, gumikesztyűben kiborította a hamutálat, lefújta az asztalt, és azt mondta: ‘most már ez is tiszta’. Tiszta sor.

Lecsúszott arcok körbe mindenhol. Meg modern kocsmai korunk sok-sok technikai vívmánya: Karib tenger kalózai flipper, zenegép, pénznyerő automaták, játékgép, darts. Bár itt úgyis a bor-sör a lényeg, az olyan apróságok, mint a rovásírásos fametszetek, elvesznek a térben.

Szexi fürdőruhás lányok ugráltak egy tengerparton a Film+ csatornának hála. Két totál alkoholista férfi a ringó melleket mereven bámulta, mellettük biliárd, melyen alkalmi csapatok egymással és az asztal széthulló elemeivel kényelmes tempóban játszottak. Ez a fajta nyugalom itt amúgy is jellemző. Itt mindenki ráér: papucsban, rövidnadrágban, hálóingben, melós ruhában, legyen az a házban lakó kisnyugdíjas, szakmunkás, munkanélküli, vagy a szakadó eső elől bemenekülő diák.

Az asztalunkra simán rápakoltak és szó nélkül odaálltak mellé. Bizonyára elrontottuk, és a törzsvendégek helyén merészeltünk inni, aztán szelíden terjeszkedni kezdtek, egyre többen lettek, míg odébb nem léptünk egy hirtelen felszabaduló másik mellé.

Más világ, más emberek, nagy magyar valóság, 2010. A zenegépből felcsendülő ‘ábrándos szép napok’ akár a Jolly borozó külön bejáratú nótája is lehetne, jó fröccsökhöz való, megannyi elveszett álom aláfestéseként.

kalimpa:

szocreál bazár a boráros tér kelet-nyugati kis csücskében a sarkon, három lépcsős lejárat az átlakkozott lambéria világába, ahol a fröccsöt fagyis ibrikből méri a főúr és viszi a felmosórongyot a műmárványon széttört korsók összeszedéséhez, a csapos hölgy előzékeny mosollyal a szája bal szegletében a jobb szeme alatti kis gödrön megugró gondolattól vezérelt biliárdasztalra tekintgetvén, amit az éppen arra járó szabadnapos szervizes kolléga műt meg puszta kézzel és egy darab csillagcsavarhúzóval és jókedvvel fűszerezve, miközben a helyi mohikán próbál szépeket csalni az egyetlen 50 év alatti hölgy köldökének környékére…

…virágtalan alom halomban próbálunk mi is mindeközben beolvadozni a helyi érába, ami azért nem sikerül teljesen csörrenés és furcsa szemekkel nézelődés mentesen, de ez egy cseppet sem tántoríthat el minket a ritmusos lépkedéstől a talponálló körül chips-el és 150.-Ftos sörtől boldoggá válásunk rögös útján, ahol is dohos a WC bűz és sárgára fakult a fali dekoráció, ami bizton azt bizonyítja biztonságos bizalommal, hogy nem vagyunk mi rossz helyen csak egy pár évet még ‘várnunk’ kell a teljes asszimilálódásra, ami ha így folytatjuk talán nincs is olyan messze, de ha mégis akkor annak meg csak örülni tudunk, mivel hogy az élet úgyis hozza a maga hibapontjait, minek azt sürgetni és előre inni reá…

Jolly Pub

dancsopanza:

A hely 5.00-kor nyit, ezzel szerintem elmondtam mindent, sziasztok…

Na jó… Az ilyen helyekre szoktam néha belépéskor mondani, hogy hmmm, hazaértünk, ez az. Ez alkalommal nem egészen e szavak hagyták el, de legalább fültől fülig ért a szám. Itt egy kicsit asszimilálódni kell, ami nem megy uk-muk-fukk. Maradjunk annyiban, hogy ez a hely nem arról szól, hogy fogod a csajodat és beugrotok egy bonbonmeggyre, a randi itt kizárt. Már mint az első biztos.

A vendégekről igen komoly szociográf tanulmányt lehetne készíteni. Láttunk néhány próbálkozást, hogy lányok – szerintem ők maguk sem tudták, hogy milyen felindulásból – beléptek, és azzal a lendülettel ki is. Egyébként abszolút nem kell parázni, békés alkesz muslincák ücsörögnek a fröccsük fölött, vagy a fiatalabb melósfajta. Az igaz, hogy nem egyszer láttam Proechimys Alleneket dolgozni, de ettől még nem repkednek a székek késekkel vegyítve.

A szórakozásról egy egész géppark gondoskodik. Fel nem sorolom hány fajta játékgép, zenegép, TV, darts, biliárdasztal van csatasorban, egészen a házi szkander bajnokság megszervezéséig, minden! A zenegépből hát persze hogy már megint nem Tom Araya énekel, de legalább valami extra fos mulatós. Végül a biliárdasztal rekonstrukciója közben elhangzó ‘kiné va e vízmérték’ elhangzása után értettem meg a miben létét a helynek. Ezt nem lehet leírni, ezt érezni és látni, meg hallani kell. Ezen a helyen érezni lehet a sza(g)k munkát! Itt nincs biliárdasztal szakszerviz, hanem az éppen azt körülállók (vagy néha fekvők) fogják magukat, és semmi pillanat alatt lapra szerelt állapotba hozzák azt. Ja és megoldják a problémát. Tiszta ikeja.

Gépész kollégák figyelem! A WC egy külön szám. Itt még megmaradtak a jó öreg ólomcsövek. Meg lehet tekinteni, hogy milyen az amikor a falon kívül futó ólomcsövet összehozzák az acéllal. A bejövő HHV vezeték megrottyant szigetelése is betekintést enged magába. Aztán ott van még régi idők nagy kedvence, az ikladi kézszárító csoda, a Thermoflux 1200. Ha a gatyádba törlöd, az biztosabb.

A kiszolgálás teljesen rendben van, a maga módján. Az árról csak egy kérdés, 155,- / sör mondható barátinak? A feles árakat már le sem merem írni, elég az hozzá, hogy a vendégek előszeretettel űzik a különböző ízű, aromájú, égetettek szeszek versenyszerű tempóban történő elfogyasztását.

strasszi:

Szerintem nem véletlenül maradt le a Joker a Jolly után. Ez tényleg eléggé a legalja, de egyben remek keresztmetszetet ad a magyar valós társadalom egy nem kis rétegéről. Lehet hogy, mi is ide tartunk? A jópofa kocsmázgatás és blogozás elkerülhetetlen végállomása ez?

Nem akarom magát a kocsmát nagyon jellemezni, mert ilyenből, szerintem rengeteg van, még a belvárosban is. Elég puritán kivitel, mondhatni funkcionalista. Itt inkább az érzés a lényeg. Ide is be kell menni, mert ha nem teszed, akkor homokba dugott fejjel nem veszel tudomás a magyar állampolgárok egy jelentős rétegéről. Nem fogsz itt annyi különleges arcot látni. Na jó, azért van egy két tényleg nagyon lecsúszott fazon, de a nagy többségük átlagos hétköznapi ember, akit észre se veszel a metrón. Nem is biztos, hogy minden nap lejön ide. Még nem minden nap, de talán ők is érzik, hogy a nyomást csak a megfelelő napi bevitel mellet lehet elviselni.

Az ilyen kocsmáknak egy másik aspektusa, hogy ezek közösségi helyek. Az idejáró arcoknak fingjuk nincs a fészbúkról vagy az iwiwről, ők nem jelölgetnek be senkit, max arra emlékeznek, hogy ki dobta meg őket egy ötszázassal hó végén (like-olja), vagy ki öntötte le vbk-val legjobb farmerját, amit nemrég vet az ecseri melletti turiban (ban-olja). A kapcsolatrendszerük ennek ellenére nagyon széles: Kellene egy ezerkettes ladához difimű? Felhívom a Józsit, délutánra itt lesz. Két kiló meg egy üveg sör és megdumáltuk. Ennek egy gyönyörű példája volt, hogy ottlétünk alatt az elromlott ősrégi biliárdasztalt a helyiekből verődött alkalmi support team, seperc alatt szétszedte, megjavította, kipucolta és összerakta. Még a szerszámokért sem kellet kimenni, mert a szükségesek természetesen ott lapultak a megfelelő zsebekben. Ingyen csinálták! A közösség érdekében. Ha pl. ugyan ez egy puccosabb helyen történik, akkor az asztal még hetekig üzemképtelen marad, amíg a tulaj ki nem hívja a megfelelő szerelőt, aki nagy sokára méltóztatik kiszállni, és utána egy akkora számlát rak le az asztalra, hogy rögtön megemelik a sör árát még 50 forinttal.

Jolly Pub

Árak a látogatás idején – Jolly Pub

  • Csapolt sör (5 dl): –
  • Üveges sör (5 dl): Königsburg, 155 Ft
  • Bor (1 dl): Rizling, 40 Ft
  • Rövid (5 cl): Kommersz, 135 Ft
  • Üdítő (2 dl): Rostos gyümölcslé, 100 Ft
  • Meleg ital: Kávé, 80 Ft
  • Harapnivaló: Chips, 250 Ft

Értékelés – Jolly Pub

3,5 pont