Ibolya eszpresszó

Látogatás: 2010. október 13. 18:00-21:50

Adatlap – Ibolya eszpresszó

Telefon: +36 1 788 1944
Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 5.
Facebook: https://www.facebook.com/Ibolyapresso/
Instagram: https://www.instagram.com/ibolya_espresso/
Web: http://ibolyaespresso.hu/
E-mail: s.sorozo@gmail.com

Vélemény – Ibolya eszpresszó

apuska:

Ibolya Espresso, hirdeti szép magyarosan a vaskeretes üvegtáblák fölött a veretes neon. Úgy is mint Ibolya presszó, ha úgy tetszik, Ibolya eszpresszó, jár szájról-szájra 1968 óta a név, mely korából adódóan is fogalom.
A Ferenciek terén álló intézmény mellett mind a mai napig könnyű elmenni. Az utcakép talán túlzottan is visszafogott, külső megjelenésükben a környék kocsmái inkább csábítanának el egy italra, mint Ibolya, a kelet-európai díva, az örökifjú.
A retró terasznak nevezett csúfságon érdemes hamar túllendülni. Már csak azért is, mert egy ideje nem is retró, a régi kerti bútorokat szétzúzta a Soproni marketinghengere, illetve az a tény, hogy a szomszédnál nem akadt be, nem szakadt ki, nem lett foltos a vendég ruhája.
Az ajtón belépve agyoncsap a füst, aztán lesújt a döbbenet. A két évvel ezelőtti állapotnak semmi nyoma, a rácsos boxok eltűntek, megnyitották a felső szintet, a régen lelakott csehó kialakítása ma hihetetlenül igényes. Mintha a múltba csöppennénk, egy a klasszikusnál elitebb eszpresszóba, hol a belső tér nem holmi olcsó kacat, és nem is a Kádár-korszak utánérzést kergető, lomokból építkező valami.

Ennek zsír új minden eleme. Egy feltuningolt Bambi eszpresszó, az 1968-as ízlésnek megfelelően. A székek, asztalok, mind-mind felújított vagy Bécsben utángyártott dizájnbútorok. A sok-sok lámpabura között éppúgy vannak eredeti (visszahozta, aki anno megvette) és egyedileg idetervezett darabok. A függöny égetni valóan nejlon műcsipke, a zenegép egy világító wurlitzer, az emeleten hagyományos apró parketta, a földszinti padló kövének lerakása meg sok időt követelő kézimunka. Odafenn flipper, üveglap mögött eladó Ibolya presszós póló (2.990 Ft), a peremterületet betöltő mágnesfalon horror áron megvásárolható régi poszterek. (Volt egy, mi tetszett, az utolsó darab ára: 40.000 Ft)
A jelenlegi tulajdonos 2008-ban vette meg a helyet. Idős nénik és bácsikák meséltek neki arról, hogy mikor ők idejártak egyetemistaként, az Ibolya presszó milyen is volt. 2009. március-májusában a beszámolók és archív fotók alapján felújíttatta, most meg azon gondolkodik, hogy idézhetné még inkább vissza a kor hangulatát: pl. hordhatna megint hosszúszárú fűzős cipőt a személyzet, újra lehetne fagylaltpult, és cigarettát is árulna szálanként. Persze az alkalmazottak igényei és a szabályok ma már nem adnak minden ötletének lehetőséget.
De nem úgy van az, hogy csak a píár, rosszat is kell mondjak. Pl. nem minden nemdohányzó helyiség minden időben nemdohányzó – értsd, amire egy kiírás figyelmeztetett: ’A mai napon – 19 órától zárásig – az Ibolya Espresso egész területe dohányzó.’ A lépcső csak beton, a wc-ülőke fedlapja hiányzott, a mosdó, az ajtón a szexust jelölő Frakkból kölcsönzött Irma néni és Károly bácsi ellenére jellegtelen. Ja, és az asztalokat rendszeresen törlő és hamutálakat sűrűn ürítő férfi felszolgáló vakura érzékeny, ezért ha felismerhetővé tenném őt bárhol a neten, minden bizonnyal kiherélne.

kalimpa:

Tüchtig retro kocsma a javából, főleg mivel ez tényleg idézi a hely 20-30 évvel ezelőtti szellemét, kinézetét, csak modernebb, retrósabb, csillivillibb kivitelben.
Kétszintes helyről beszélünk, lentebb a dohányzó, dorbézoló és zenegéptől hangos placc, ahol helyet foglal a patinás pult is a csinos pultos hölggyel és a marcona pultos úrral. Fentebb pedig a nem dohányzóknak kijelölt galéria, ahol szintén halkan duruzsol a muzsika, de az éppen romantikázni vágyó párocskák is elbújhatnak szolidan, keblükbe zárva a lentről feláradó füstöt és az igen meghitt, fojtóan meleg és párás levegőt.
Az emeleten foglal helyet a toalett is, a maga rendezett, tiszta és kulturált formájával, semmi extra, csak higiénikus és nem úszik a húgy az ember talpa alatt.
A kínálat tartogat a vendégeknek igazi csemegéket is az itallapon szereplő felsorolásból, az igazán pompázatos, ötletes és szintén retrós hangulatba olvasztott itallapról, ami inkább hasonlít egy 1977-es Burda magazin oldalaihoz, mint egy kocsma kínálatához, megspékelve kedves kis viccekkel és a korhoz illő reklámokkal. Ötletes, jó hogy itt adtak erre is, pozitív csalódás a javából, sőt a falon függő hasonló plakátok még meg is vásárolhatók a pultnál, na még ilyet, ez már sok, nem is hisszük el addig, amíg meg nem kérdezzük a helyinek tűnő hölgyeményt ezekről az apróságnak igen csak nem mondható tényekről, de ő csak megerősíteni tudja és kipótolni egy-két aranyos sztorival.
Sajnos nem tudom milyen volt 20 évvel ezelőtt az Ibolya eszpresszó, de a mostani nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom.